Ja – annyi mint nyolc, ku – kilenc, za – három, jakuza tehát összesen húsz. Húsz a vesztő szám a hanafudában, a jakuzák hagyományos kártyajátékában, mely a mi huszonegyezésünkre emlékeztet. A jakuzák ősapját Banzuin Chobeinek hívták. Négyszáz esztendővel a mai Tokió helyén álló Edo halászfaluban élt, és rablóbandájával a helybeli gazdag polgárokat védelmezte más rablóktól, természetesen busás összeg fejében. A jakuzaromantika azóta is él, holott mára már a jakuzák klánjai Japán gazdasági életét behálózó, példátlan hatalmú és létszámú szervezetté fejlődtek. A gengszterek, a maffiához hasonlóan, szigorú hierarchiában élő nagycsaládokba szerveződnek, élükön az ojabunnal, az „apával”. Az ő „fiai” a kobunok, akik törhetetlen hűségük jeléül bal kezük levágott kisujjával ajándékozzák meg főnöküket. Kőkemény üzleti érdekek körül forog a klánok kegyetlen küzdelme ebben a könyvben, sok vérrel és sok izgalommal.