A Filmklub podcast vasárnaponként jelentkező minisorozatában magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az életükről, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, az álmaikról és vágyaikról. "A személyes kritikákat általában utálom, mert 98 százalékuk borzalmas, de van az a két százalék, ami fantasztikus" - mondja az ötödik adás vendége, Rácz Viktória, akire a Szárnyas fejvadász 2049-kritikájának az egyik bekezdése miatt figyeltem fel először. Viki őstraumája, hogy nem vették fel a szegedi egyetem médiaszakára ("az egy nagyon nagy pofon volt a stréber lelkemnek"), ezért bosszúból minden lehetséges iskolát elvégzett és ezzel egy időben az összes létező újság felkérte szerzőnek (Filmtett, Filmtekercs, Pesti Est, Vox, IGN, Marie Claire stb.), de hamar kiégett a szabadúszó létben, és most már csak a Telexre ír rendszeresen (meg néha a Recorderbe, ha rá tudom venni valahogy), plusz visszatérő vendég a Vakfolt podcastban. Dolgok, amikről szó esik az adásban: Interjú a Mércén, amiben a Háromezer számozott darab rendezőjének felolvasnak egy részt Viki kritikájából Viki posztja Az első kettő című filmről a Letterboxdon, amire reagált a producer Viki kritikája a Szegény párákról Az Elaine May-portré, amire Viki büszke Lindsay Ellis videóesszéi Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni.