Einspach Gábor: „Mindig megvolt az a kiskapu, ami miatt nem kellett állandóan a halálra gondolnom” Galeristaként, műkereskedőként, magazin kiadóként és műtárgyak igazságügyi szakértőjeként Einspach Gábor élete magas fordulatszámon, de nem feltétlenül fenntarthatóan pörgött. Amikor 50 évesen megkapta a hasnyálmirigyrák-diagnózisát, nem omlott össze, a betegségben nem a tragédiát látta, hanem a lehetőséget a teljes újrakezdésre. Dér Asia január 4-én mozikba kerülő Nem halok meg című dokumentumfilmjében a kezelés legelejétől fogva követi Gábor mindennapjait, szellemi és fizikai vívódásainak legmélyére ásva, egészen a gyógyulásig. A meglehetősen alacsony túlélési aránnyal kecsegtető betegséggel való megküzdés után került kapcsolatba Gábor Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológussal, aki olyan kötetek szerzője, mint az Örökölt sors, vagy a Szabad akarat. A Mozinet Nagylátószög új epizódjában a Nem halok meg kapcsán Veiszer Alinda beszélget Einspach Gáborral és Orvos-Tóth Noémivel. Einspach Gábor: „Az a szerencsés helyzetem volt, hogy nekem mindig, minden beszélgetésnél hagytak az orvosok egy kiskaput, hogy ha lehet operálni, akkor van esély túlélni, most nem lehet operálni, akkor dolgozunk azért, hogy lehessen operálni. Hogy ha jól sikerül az operáció, akkor lehet tumormentessé válni, mindig-mindig megvolt az a kiskapu, ami miatt nem kellett nekem állandóan a halálra gondolni.” Einspach Gábor elmondja, neki a megküzdésben rengeteget segített, hogy az esetek nagy részében ki tudta zárni a halál gondolatát, többek között olyan, első hallásra egészen különös megoldásokkal is, mint például egy tumorbúcsúztató-party. Orvos-Tóth Noémi szerint ez is egy működő módszer, de minden egyes beteg máshogy birkózik meg azzal, hogy a rák átírja a mindennapokat. Volt olyan páciense, akinek éppen az hiányzott, hogy megoszthassa valakivel a gondolatait a halálról. Orvos-Tóth Noémi: „És talán a legnehezebb, amire visszaemlékszem amikor maga a páciens szeretett volna beszélni a halálról, a halálfélelemről, hogy mi lesz azután, hogy ő elmegy. És a család pedig elutasította az egész lehetőséget. És amikor már teljesen egyértelmű volt, mert olyan áttétek voltak, folyamatosan azt mondták, hogy hagyd abba, nem akarunk arról beszélni, hogy te egyszer nem leszel." Az egészséges társadalomba történő visszailleszkedés egy daganatos betegség után az egyik legnehezebbb feladat. Ebben Einspach Gábornak egy egész életét átalakító és meghatározó szerelem segített a legtöbbet. Mert a párkapcsolat minősége nemcsak a  diagnózis feldolgozása és a kezelések alatt nagyon fontos, hanem a gyógyulást követően a hosszú távú életkilátások szempontjából is. Orvos-Tóth Noémi és Einspach Gábor beszéltek a gyógyulás utáni visszailleszkedési időszakról, és annak a viszontagságairól, amikor a gyógyult betegnek a kezelés biztonságos rutinjából vissza kell térnie az egészséges társadalomba. Einspach Gábor: „Azért ez a betegség rendesen strukturálja az embernek az életét. És a struktúra az egy kapaszkodó, valamifajta biztonságélményt is tud adni még ebben a nagy-nagy bizonytalanságban is. Az utolsó kanül kihúzása után, az utolsó kemoterápia után ez elmúlt." A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A Nem halok meg már a mozikban! 00:00 Bevezetés 03:00 Traumafeldolgozás: kibeszélni vagy elhallgatni? 05:43 Tumorbúcsúztató-party és gamification 09:59 A halál gondolata – megkímélhetők a családtagok? 13:10 Min változtat a kamera jelenléte? 15:43 Reménykeltés vagy objektivitás? 20:21 Miért pont én? - a kérdés és a lehetséges válaszok 25:49 Gyógyulás után, visszaút a társadalomba 32:19 Einspach Gábor pozitív példája A Mozinet hivatalos fel