Zacher Gábor toxikológusként vált országszerte ismertté, évtizedek óta foglalkozik a függőségek, különösen a kábítószerrel kapcsolatos esetek kezelésével és megelőzésével. Gyakran megszólal a médiában egészségügyi, társadalmi és prevenciós témákban. Közérthetően és szókimondó stílusa miatt népszerű szakértővé vált a nyilvánosság előtt. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért filmkritikus az október 31-én mozikba kerülő És mi van Tomival? című film kapcsán többek között arról, mennyire mutatja be a film hitelesen az alkoholbetegséggel kapcsolatos problémás helyzeteket.   A Mozinet új, Till Attila rendezésében készült bemutatójában Sanyi (Thuróczy Szabolcs) az alkoholbeteg bábművész és Pali (Polgár Tamás) az alkoholbeteg liftszerelő együtt keresik a haverjukat, Tomit, aki már több anonim alkoholista gyűlést kihagyott. Próbálnak józanok maradni, ami nem könnyű egy olyan országban, ahol az ivászat széles körben elfogadott napi gyakorlat. Sanyit öt éve a függősége miatt hagyta el a felesége és a lánya, azóta új életet kezdett és nem iszik, Palinak viszont elég egy kis lökés, hogy újra igyon. Tominak valószínűleg már ennyi se kell. A két barát Budapest utcáin versenyt fut az idővel, hogy megtalálják és megmentsék Tomit. A beszélgetés elején Zacher elmondja, kezdetben szkeptikus volt a film kapcsán, de amikor megtudta, hogy Kapitány-Fövény Máté, is részt vett íróként az alkotásban, megbizonyosodott róla, hogy a téma autentikusan kerül feldolgozásra. A film szerinte hitelesen mutatja be az alkoholbetegek gyakran négy fal között kibontakozó tragikus sorsát, ami legtöbbször láthatatlan marad a külvilág számára.   „A film másik nagy erőssége, hogy bemutat nekünk egy olyan közösséget, amiről mindenki hallott már: az Anonim Alkoholistákat. Ami egy olyan hihetetlenül komoly önsegélyező csoport, ahol nem ül bent szakember. Itt egymás példáján okulva, egymás életét próbálják támogatni.”   Zacher nagyra tartja az Anonim Alkoholisták közösségét, többek között azért, mert szakember jelenléte nélkül, a legkülönbözőbb társadalmi háttérből érkező alkoholbetegek egymást segítik át a leszokáshoz vezető úton.   „Egy biztos, hogy abban a pillanatban, ha kimondjuk azt a mágikus mondatot, hogy bármikor abba tudom hagyni, az egyet jelent azzal, hogy függő vagyok.”   Zacher kihangsúlyozza, hogy bár a függőségre való hajlam örökölhető, korántsem csak a genetika által meghatározott, hanem számos tényező befolyásolja. Szerinte az, hogy valaki az alkoholizmust a családi háttérre hárítja, kifogás, ha pedig valaki azt mondja, bármikor abba tudja hagyni, gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy függő.   A beszélgetésben szóba kerül még: -       Hogyan működik az Anonim Alkoholisták közössége? -       Milyen formái lehetnek a leszokásnak? -       Hogyan reagál az alkoholbetegek családja és szociális hálója? -       Mennyiben örökölhető a hajlam? -       Kik azok a „betépett álmodozók”? Az És mi van Tomival? október 31-től a mozikban! Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=d6rJ_Q8HyM4&ab_channel=Mozinet Fejezetek 00:00 Bevezetés 00:25 Mennyire hiteles film az És mi van Tomival? 05:32 Az Anonim Alkoholisták közössége 06:38 Az alkoholról való lejövés különböző formái 09:27 A környezet reakciója az alkoholbetegekre és a leszokásra 14:11 „Bármikor abba tudom hagyni” – a függők mantrája 17:55 Az alkoholbetegek családi és szociális hálója 20:15 Az örökölt hajlam és az önfelmentés 23:50 Az alkoholreklámok 25:06 A filmek és a popkultúra prevenciós jellege 28:43 A betépett álmodozók 33:01 Tiltás és közösségi nyomás A film hiv