Az augusztus elején startolt crowdfunding gyűjtés egy nap alatt elérte a kiírt összeget, így elkészülhetett Szimler Bálint nagyjátékfilmjének, a Fekete pontnak 35 mm-es kópiája, hála a közösség összefogásának. Szeptember 4-én premier előtt láthatták a támogatók a kópia első vetítését, utána pedig Ács Dániel, a 444 újságírója beszélgetett Szimler Bálint rendezővel, Osváth Gábor producerrel, Mészöly Anna színésznővel és Fátyol Hermina casting directorral.  A Mozinet új bemutatójában a Berlinből hazaköltözött tízéves Palkó (Paul Mátis) csodálkozva szemléli egy átlagos magyar iskola mindennapjait: ájuldozó gyerekek és végeláthatatlan beszédek az ünnepélyes tanévnyitón, finomfőzelék és hipós felmosóvíz jellegzetes szaga a menzán. Egyedül Juci néni (Mészöly Anna), a pályakezdő tanárnő érti őt meg igazán, aki szintén elszenvedője a házmester-kultúrában megragadt intézményi rendszernek. Szimler Bálint helyenként groteszkbe hajló, örkényi hagyományokat továbbvivő nagyjátékfilmje számos hazai producer együttműködésében, független alkotásként valósult meg. A beszélgetésen Szimler elmondta, nem gondolta, hogy egy rendszerkritikus film ma átmehet a Nemzeti Filmintézet szűrőjén, és nem is akart pályázni, ezért már eleve úgy állt neki a forgatókönyv megírásának, hogy erre nagyon limitált büdzsé fog csak rendelkezésre állni. Osváth Gábor: „A finanszírozás egy fél éven át tartó riadólánc volt igazából. A gond az, hogy amikor kitaláltuk és megegyeztünk, hogy mennyi pénzből forgatjuk le, az mondjuk az egyötöde volt annak, mint amibe végül került a film.” Osváth a finanszírozással kapcsolatban elmesélte, hogy ritkaságszámba menő produceri összefogásra volt szükség, hogy a film létrejöhessen, és így sem úszta meg pánikhelyzetek nélkül, mert a film a forgatás előrehaladtával fokozatosan egyre drágult, különösképpen, amikor képbe került a 16 mm-es analóg nyersanyag. Szimler Bálint: „Nem akartuk a gyerekeket körbevenni eszközökkel, lámpákkal, statívokkal, és tulajdonképpen a 16-osnak a formátuma és a textúrája rögtön ad egy képi világot vagy egy vizualitást ennek az egésznek, így meg tudtunk teremteni egy olyan szituációt, ami természetes tudott maradni.” Szimler szerint a nyersanyag vizualitása tette lehetővé, hogy nem volt szükség lámpákra, ami a gyerekszereplőknek is jól jött, mert nem statívok között kellett természetesnek maradniuk. Fátyol Hermina: „Igazából az volt a szempont, hogy hiteles és új arcok legyenek, tehát ne azok a színészek, akiket folyamatosan látunk minden magyar filmben. Nem az volt az elsődleges szempont, hogy profi, vagy nem profi.” Fátyol szerint nem az volt a legfőbb szempont, hogy valakinek van-e már színészi tapasztalata, vagy nem. Fontosabb volt az, hogy hitelesen tudja képviselni a karakterét, és nem egy sokszor, sok filmben megfordult, felismerhető arc. Ezért minden gyerek külön casting folyamaton esett át, ami több száz gyerekszereplő esetén komoly kihívás volt.  Mészöly Anna: „Hát, volt egy forgatókönyv, a forgatás előtti héten mutatta meg nekem a Bálint, de nem használtuk, nem igazán. Improvizáltunk.” Mészöly a színészvezetéssel kapcsolatban elmondta, Szimler mutatott neki egy forgatókönyvet ugyan, de az csak sorvezető volt, a dialógusokat leginkább improvizáltak. Szimler kiemelte, hogy pont emiatt volt nagy segítség számára Mészöly színészi hozzáállása, mert a jelenetek során ő is segített gesztusokkal terelni a gyerekek játékát a jelenetnek megfelelő irányba. A beszélgetésen szóba került még: Milyen személyes élményekből táplálkozik a film? Honnan sikerült összeszedni a rengeteg amatőr szereplőt? Milyen lehetőségei vannak egy független fil