A Keresztény Kultúra legújabb podcast adásában a Till Attilla És mi van Tomival? című filmjének apropóján beszélgettünk az alkoholizmusról, a függőségről, a társadalmi felelősségről és az egyház szerepéről meghívott vendégünkkel, Böcskei Balázsal addiktológiai konzultánssal, aki - mint a beszélgetésben elmondta - gyógyuló alkoholista. (Balázs szakmai Facebook-oldalát itt találjátok.) A beszélgetést a film elemzésével kezdtük, kiemeltük, hogy mennyire empatikusan közelíti meg az alkoholizmus problémáját, anélkül, hogy romanticizálná vagy stigmatizálná azt. Erőssége az is, hogy felhívja a figyelmet a barátok és a családtagok felelősségére a függő segítésében. Böcskei Balázs hangsúlyozta, hogy a függőség mögött mélyen gyökerező érzelmi és lelki problémák állnak, amelyekkel a felépülés során is foglalkozni kell. Érintettük a családi rendszer szerepét a függőség kialakulásában, és rámutattunk arra, hogy a gyermekkori traumák és a családi minták jelentős hatással lehetnek a megküzdési stratégiákra. A beszélgetés második felében alaposan kiveséztük az egyház felelősségének kérdését is. A résztvevők egyetértenek abban, hogy az egyháznak fontos szerepe lehet a függők segítésében, ugyanakkor azt is kiemelik, hogy az egyházi közösségek gyakran tabusítják a problémát, és nem nyújtanak megfelelő támogatást. A beszélgetés fontos eleme az “úrvacsorai korty” problematikájának kivesézése volt, ami a gyógyuló alkoholisták számára trigger lehet, Balázs ezt megerősítve arról számolt be, hogy ő gyógyuló alkoholistaként nem tud élni az úrvacsora szentségével. A protestánsok az úrvacsoravételekor “két szín alatt” áldoznak, tehát bort is magukhoz vesznek, ami a visszaesés kockázatát jelentheti azok számára, akik az alkoholbetegségből gyógyulnak. Ha nem vesznek részt az úrvacsorában, akkor hitéletük gyakorlásának fontos elemétől esnek el, ha pedig elkülönítve, szőlőlé formájában veszik magukhoz Krisztus vérét, akkor mindenki számára láthatóvá válik a problémájuk akkor is, ha adott esetben nem szeretnének ilyen “láthatósági köpenyt” magukra venni - mindkét esetben egyfajta kirekesztést élhetnek meg. Ennek a problémának a súlyát is jól illusztrálja az És mi van Tomival? című film egyik jelenete, amelyben a főszereplő egyetlen korty alkohol hatására valóban visszaesik. A beszélgetés résztvevői szerint a keresztény közösségek kettős hatást gyakorolhatnak a társadalomra az alkohol-probléma kezelésében. Pozitív hatásként említhető az egyházi közösségek szerepe vagy a különböző iszákosmissziók az alkoholisták gyógyulásában. Az egyház, mint intézmény, és a hívő közösségek biztonságos teret és kapaszkodót nyújthatnak a szenvedélybetegek számára. A személyes hit pedig, mint megküzdési stratégia és kapaszkodó, segíthet a felépülésben. Nem véletlen, hogy az AA (Anonim Alkoholisták) körök is élnek a spiritualitás eszközeivel, amikor gyűléseken az ott elhangzó szövegekben beépítik a “felsőbb erő” jelentőségét a gyógyulásban. Másrészt a podcast rávilágít arra, hogy az egyház maga is a társadalom része, így az alkoholizmus problémája is megjelenik benne. Az egyházi közösségekben gyakran tabusítják a témát, és emiatt elmarad a megfelelő segítségnyújtás vagy az őszinte párbeszéd. Ez részben a tökéletességre való törekvésből fakad, ami miatt sokan nem mernek segítséget kérni, és inkább elrejtik a problémájukat. Az egyház, kereszténység hatása a problémára tehát meglehetősen összetett és ellentmondásos. A podcast üzenete, hogy fontos a nyílt párbeszéd és a társadalmi érzékenyítés az alkoholizmus kérdésében, és ebben az egyháznak is felelősséget kell vállalnia. Úgy gondol