„Meghívhatlak valamire?” – a legnagyobb redflag, amit hallhatunk egy buliban, pedig nem kellene azonnal összerándulnia a gyomrunknak. A rendőrségtől a közvéleményig mégis sokan azt gondolják, hogy tehetünk róla és tehetünk ellene. Ha neked nincs is saját rossz sztorid, az ismerőseidnek valószínűleg akad egy-egy szórakozóhelyi zaklatásról, egy éjszakai követésről vagy egy olyan kellemetlen incidensről, amikor nőként féltek a sötét utcán vagy egy buliból hazafelé. A bulik, a fesztiválok tökéletes környezetet teremtenek a zaklatáshoz, a korlátlan italfogyasztástól a Ladies’ Nightokon át a biztonságos létszám figyelmen kívül hagyásáig. Mindezt nem lehet csak az alkohol, a drogok, a tömeg és a gyenge világítás számlájára írni: korábbi, „A zaklatás nem tánc” című cikksorozatban Fődi Kitti és Solti Hanna nagyobb, rendszerszintű problémákra próbálta felhívni a figyelmet a 444-en. A közelgő - vagy már itt is van? - fesztiválszezon kapcsán ismét ezekkel foglalkozunk ebben a Tyúkól adásban. Kinek a hibája, hogy vigyáznunk kell magunkra, és hol kezdjük el a változást, változtatást? Bővebben: 00:00:00 - A bulik és a fesztiválok tökéletes környezetet teremtenek a zaklatáshoz, de nem lehet mindent az alkohol, a drogok, a tömeg és a gyenge világítás számlájára írni. 00:02:47 - Egységes hazai vagy nemzetközi protokollok nincsenek, de a szervezők tehetnek egyet és mást a potenciális bántalmazók kiszűréséért, az áldozatsegítésért, és ami a legfontosabb: az edukációért.  00:04:14 - Dzsekpot: a kommunikáció. 00:05:48 - A helyszíni kultúrát befolyásoló erők összecsapnak az egyéni megoldásokkal. Mindkettőnek vannak korlátai. Mit tehetünk, ha zaklatást látunk, vagy ha mi válunk áldozattá?  00:07:19 - Könnyebb helyzetben vannak a társadalmilag tudatos fesztiválok, de még ott sem teljesen rózsás a helyzet. 00:11:23 - A bulikultúra része a vadászat. 00:13:20 - Azok a fránya (nem létező) statisztikák. A trauma működése. Oka van annak, hogy az áldozatok sokszor csak évekkel, évtizedekkel később számolnak be a zaklatásról. 00:15:28 - Független szervezetek, policy-k, nyomásgyakorlás híján csak a szervezők lelkiismeretében bízhatunk. Nyugatabbra előrébb járnak.  00:17:42 - A Kézjel. Így segíts, ha zaklatás szemtanúja vagy egy szórakozóhelyen, fesztiválon: kérdezd meg, hány óra van. 00:25:19 - Gyerekcipőben jár a társadalmunk a nők elleni bántalmazás fel- és elismerésében. A férfiak nagy része a mai napig nincs tisztában azzal, hogy nem oké megfogni egy nő seggét a buliban. És ez nem csak az ő hibájuk.  00:28:45 - A bugyiszabály érvényesítése egy tömött szórakozóhelyen.  00:31:35 - A zaklatások magas száma nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy fesztivál veszélyesebb, mint a többi. Lehet, hogy a szervezők tudatosabbak. 00:36:02 - A nem konszenzuális dickpicek vélt és valós „haszna”. Ne küldj magadról bőrtangában takarítós szelfit, ha a másik nem egyezik bele.  00:38:31 - Nagyanyáinktól a tinimagazinokig: arra vagyunk trenírozva, hogy romantikus gesztusként értékeljük, ha átlépik a határainkat. A Prehistorik nevű videojáték. A macsókultúra a férfiakat is megszívatja. 00:46:14 - Edukáció, edukáció, edukáció - már az óvodától, vagyis főleg akkor. Így nevelj tudatos, önreflektív gyereket, ha a köznevelés az ötvenes években rekedt. 01:01:25 - Ha azt akarjuk, hogy mások tiszteletben tartsák a határainkat, először nekünk kell megismernünk azokat. Zsigeri érzések, változó triggerek, elfogadni egy piát a csávótól, aki tetszik: nem ciki.  01:04:29 - Megéri megbízni az emberekben, legalábbis érdemes megpróbálni. 01:05:15 - Önbizalom és önrendelkezés. A sport pozitív hatásai a testtudatra. 01:07:07 - A következő rész tartalmából. Áder Ján