Garamvölgyi Éva festőművész gondolt egyet és leköltözött egy romos házba egy vidéki kisközösségbe. Eleinte azt gondolta, meglesz ő a megszokott komfort nélkül, hamar rájött, hogy évekbe telik, mire élhető lakókörnyezetet alakít ki magának. Mégsem csinálná másképp, úgy látja, csak ennek van értelme. Közösséget építenek, erdősítenek, mikroklímát hoznak létre, művészeti projekteket visznek, lecsendesedett az elméjük, és elégedettek. Nem hiányzik nekik a nagyváros. Hogyan vágjunk bele, ha hasonló életre vágyunk?