„A Nyugati Pályaudvarra érkeztem, és nemcsak úgy néztem ki, de úgy is éreztem mint Irina, aki eljutott Moszkvába. Iszonyúan izgultam. Egyedül jöttem, 21 éves voltam, és nem jutottam túl a Nyugati Pályaudvar főbejáratánál. Ott megálltam a felső lépcsőn, és szétnéztem. Az a látvány, ami engem fogadott, és főleg a Skála Metró látványa olyan szinten lenyűgözött, hogy az volt számomra a kultursokk… Amikor magamhoz tértem, észre vettem, hogy van ott egy zöldséges stand is, csomó olyan gyümölccsel, amit még sohasem láttam. Volt halomban narancs és banán. És volt körte. Januárban körte! Ez számomra maga a Nyugat volt. Volt 100 forint a zsebemben, öszvisz. Vettem egy körtét 70 forintért. Fanyar volt és kemény volt, de mégiscsak Nyugaton vagyok! Űgy éreztem, hogy megérkeztem - mindig erre vágytam.” - Lemhényi Réka filmvágó „Hazaértem egy napon a konzervatóriumból, nagyon deprimált voltam. Arra lettem figyelmes, hogy a Facebookon valaki bejelölte magát a profilképemen. Néztem a nevét, nem tudtam hirtelen, hogy ki az. Rákattintottam. Négy éve ismertem a Facebook szerint. Ennek ellenére egyáltalán nem tudtam, hogy ki az… Rozner Sára, Sara Rozner. Ismerős volt nekem a név, de nem tudtam honnan. Írtam neki egy levelet, megkérdeztem, hogy “kedves Sara, miért csináltad ezt?” Azt válaszolta, hogy “ne haragudj, biztos a telefonom volt a zsebemben.” … Beszélgetésbe elegyedtem ezzel a Sara Roznerral, akinek semmiféle piktoriális nyoma nem volt a Facebookon, dehát nagyon sok emberrel van ez így. Nem fogok senkit gyanúba keverni. Egyszercsak arra lettem figyelmes, minthogyha nagyon-nagyon közel lenne hozzám, mintha nagyon jól ismerném ezt az ember. Olyan volt, minthogyha az én gondolataimat hallanám, olvasnám vissza… Megbeszéltünk egy találkozót.” - Gerlóczy Zsigmond zeneszerző, zongorista, író, színész