„1951 június 4-én, reggel fél 6, Pozsonyi út 19, ötödik emelet 4. Csöngetnek. Mi a bátyámmal a cselédszobában alszunk, de erre valahogy felébredünk… Azt halljuk, hogy apám valamilyen férfiakkal beszélget… Az első kérdése az egyik embernek, hogy hány kijárata van a lakásnak. Mire az apám azt mondja, kettő. Melyik a másik, kérdezi az ávós. Amire apám az ablakra mutat. Így tréfálkozott az apukám az ávósokkal reggel fél 6-kor. ” - Szüts Miklós festőművész „1967-ben álltam meg a Heathrow repülőtéren [Londonban] 21 évesen, orvostanhallgatóként, egy förtelmes kétsoros, galambszürke utazó-kosztümben, amely lábközépig ért. Kezemen kesztyű, anyai utasítás szerint. Karomon II. Erzsébet stílusában retikül, és volt egy kalapom is, amit nagyon gyorsan el tudtam távolítani, amint megláttam, hogy mindenki az én korosztályomban ’mini skirt‘-ben rohangál és Beatlest hallgat.” - Cseuz Regina, orvos, kutató, reumatológus „Ezt a spontán órát körülbelül fél évig próbáltuk… Mindenkinek megvolt a szerepe. Feltettek egy nyelvtani kérdést, akkor a jó oroszos kislány jelentkezett, felszólítja a tanítónéni, ő megválaszolja. Aztán felállt egy kislány, és elénekelt egy dalt oroszul, utána felállt egy kisfiú és elfurulyázott valamit. Az én dolgom az lett volna, hogy iszonyúan jelentkezem mint utolsó szereplő, és egy kérdésre válaszolva elszavalom Puskin Ősz című versét…” - Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, könyvkiadó