Milyen emberképet közvetítsen a pszichológia a társadalom felé? Hová tűnt a lélek a lélektanból? Rossz az iskola, vagy hülyék a gyerekek? Mi a különbség egy pszichológus és egy pap között? Vajon, eltűnik-e a felvilágosodással együtt a pszichológia és az individualizáció is? A Kék Egyenlőségen ezekről és sok más izgalmas kérdésről beszélgettünk Pléh Csaba Széchenyi-díjas pszichológussal, többek között újonnan megjelent összefoglaló munkája, A megismerés vége kapcsán. A Kék Egyenlőség podcastban vendégünk volt Pléh Csaba Széchenyi-díjas magyar pszichológus, nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Pléh Csaba fél évszázada foglalkozik a megismerés pszichológiájával, elsősorban a gondolkodás és a nyelv elemzésével és annak történetével, a karantén alatt pedig leült, hogy rendet tegyen az íróasztalában és egy monumentális összegző könyvet írjon a modern pszichológiáról A megismerés vége címmel. A modern pszichológia három nagy kérdése, hogy hogyan ne oldódjon fel a biológiában, hogyan viszonyuljon más versengő szakmákhoz az emberi viselkedés irányításában, és milyen emberképet közvetítsen a társadalom felé. Bár a pszichológia a nagy-nagy kérdéseket, mint például hogy „mi az ember?”, „mi a tudatosság?”, „szabadok vagyunk-e?”, „mi a célunk?”, nem közvetlenül válaszolja meg, hanem lefordítja pici kérdésekre, a szerző bízik abban, hogy apró lépésekkel haladva egy ígéretes tudomány tud lenni. Mikről beszélgetünk még? A modern pszichológia legfontosabb társadalmi hatása nem az, ami a díványon vagy a munkalélektani hatásokat vizsgáló laboratóriumban történik, hanem ahogy a pszichológia befolyásolja az emberek saját magukról való gondolkodását. De milyen képet közvetítsen a pszichológia? Egy determinisztikus képet, amiben az ember sorsát külső körülmények uralják, vagy érjük el azt, hogy az emberek azt érezzék, saját sorsuk urai? Miközben számos körülmény befolyásolja életünket, azt is ki kell emelnünk, hogy a célokat magunk is alakítjuk. Pléh Csaba szerint az ember állandó kereső és próbálkozó természete révén kilép a determinista emberképből, így igenis vannak ösvények az életünkben, amik között nem a tanító bácsi, a feleségünk vagy a párttitkár, hanem mi magunk választunk. Vajon illúzió az individualizáció? Hogyan fog osztozni a pszichológia mint hivatás az emberi viselkedés irányításának felelősségében a kultúra képviselőivel, írókkal, a vallások képviselőivel és a különböző versengő új, gyors sikert ígérő foglalkozások, coachok és egyebek világával. Kihívást jelent az is, hogy miközben a pszichológusok elkezdték tudásukat népszerűsíteni, egyre felhígultabb tudásokat adtak a nagyközönség számára. Miért nem bírják a gyerekek az iskolát? Rossz az iskola, vagy hülyék a gyerekek? Az életünkben a legkorlátozottabb erőforrás az idő, pont ezért újra végig kéne gondolnunk, hogyan gazdálkodunk gyermekeink idejével. Eközben az iskolázás minden szintjén a gyerekek saját tudásvágyára kéne építeni és nem arra, hogy van egy meglévő rendszerünk, amit bele akarunk ültetni a diákok fejébe. Ezekről és sok másról beszélget Pléh Csaba és Czabán Samu.