Mai vendégem a magyar hardcore punk szcéna egyik legfontosabb zászlóvivője, a debreceni Hanøi zenekar énekese, Szabó Péter. Elmézgettünk a magyarul írt dalszövegek összekovácsoló és közönségformáló erejétől, a zenei alázaton át a pandémia által létrehozott ingerszegénység és információ túltengés paradoxonjáig mindenféléről, vagy épp hogy milyen velejárói vannak brazil jiu jitsu mesterképzésének és még azt is megtudtam milyen néven kezdték a zenekart a srácok jó 15 évvel ezelőtt. Tervek a mai bizonytalan zenei élet amúgy is alsó rétegeiben, pozitív hozzáállás ás hálaadás azért amink van, mindez a “Kontúrok” című legújabb lemezükön található dal vonzáskörében. Itt a dalszöveg: “a felüljáróról a síneket nézve ez a vonat vajon merre vinne az évek csak rohannak mint alattam a vagonok menjek vagy maradjak "mi lett volna ha" párhuzamok jeggyel kezemben, a peronon állva még visszafordulhatok a megszokásba menjek vagy maradjak mit mondok magamnak nem merem, vonakodok "mi lett volna ha" párhuzamok ne beszéljünk végletekben a jövőről alkotott képeim félretettem erős dobbanás a szívnek kontúrok az életlenben ahogy a párhuzamos sínek találkoznak a végtelenben” És a link a számhoz.