Mai vendégem az Egri underground zenei élet rendkívül fontos alakja, aki ’99 óta nyomja a dallamos punkot gitáros-énekesként, a számomra egyik legkedvesebb Szükségállapot nevű zenekarban, ez a valaki pedig nem más, mint Mikó László. Lacival a 2000-es évek második felében sokat nyomultunk együtt, ugyanis akkoriban az Eger-Mezőtúr-Szeged bermudaháromszögben rengeteg zenekar és ezáltal nagy közösség mozgott az emo irányába, amit akkor legalább akkora divat volt utálni, mint szeretni. Viszont a szokásos felszín alapján megítélt és sokszor teljesen másnak beskatulyázott stílus több volt annál, mint amit rá akartak húzni a pop kultúra által.  Nosztalgiáztunk kicsit, átbeszéltük a zenekar teljes munkásságát és Laci hangmérnöki ambícióihoz jutottunk, amit egy nemes cél vezérel, méghozzá a közösség fenntartása az egyre nehezebb helyzetben. Önmagunk fejlesztése jeligére a középpontban pedig a “Lehetnék” című dal szövege került. Itt a dalszöveg: “Én tovább lépek, mert nem maradhat itt semmi,  persze könnyebb siránkozni és az egészet úgy hagyni, hagyni megrohadni. Még nem készültem fel, még tele vagyok reménnyel, nem esek pánikba még akkor sem , ha elveszett minden. Nézz csak rám, úgy érzem visszahozhatnám  és újra a boldogság gyümölcsét foghatnám. Lehetnék űrhajós, aki először jár az univerzum szélén, kiválasztva  enyém a dicsőség,  vagy lehetnék pénzéhes ügyvéd, álszent aki semmi jót sem tett még, de én egyik sem lettem azt hiszem ez a végzetem. Mellettem gyerekként játszol, mintha nem lenne semmi nehéz, csak mert természetes neked egy segítőkéz. Gyere fogd meg most mind a két kezem és én nyújtom neked , csak úgy, mint a lelkem.” Itt pedig a link a dalhoz egy fasza klippel.