Gyermekként – ahogy mondja – ufónak képzelte magát, társai kirekesztették, bántották, az iskolapszichológus azt a szakvéleményt adta róla, hogy „furcsa”. Már 24 éves volt, amikor megkapta az autizmus-spektrumzavarról a diagnózist. Addig kiírta, kirajzolta magából minden fájdalmát, és zenét...

A zene pont olyan, mint az élet: megírjuk, eljátsszuk, és nem marad utánunk semmi, csak a dal. De nagyon nem mindegy, hogy milyen az a dal, amit hátrahagyunk – vallja az Artisjus-díjas zenész-zeneszerző Hrutka Róbert.